Az utazó kamera

Sokan vannak úgy, hogy a fényképezõgépet jobbára csak az utazásaik alatt használják gyakrabban, mintegy azt gondolva, hogy az idegen környezet talán jobban inspirálja vizuális érzékenységüket. Sajnos jobbára szokványos utazási emlékképek tömörülnek a hazahozott anyagban. Az ilyen utak alkalmával a zöm az ismert helyeket keresi fel egy-egy híresebb város vagy hely esetében. Ezért a sok unalomegyforma kép innen-onnan-amonnan. A most kapott anyagban kellemes meglepetés ért ebben a tekintetben. Egy híres európai fõvárosban, valamint egy egzotikus országban készült két-két kép arról biztosít bennünket, hogy Párizsban nem feltétlen az Eiffel-torony a legfontosabb lefényképezendõ objektum. És egy afrikai országban sem a sárga homok a kék éggel az egyetlen fotótéma.

Vegyük elõbb szemügyre a két párizsi képet.

A minden nagyvárosban megtalálható tömeglakótelepek egyikét kereste fel a fotós, vagy vetõdött véletlen oda. A két kép embert nélkülözõ ábrázolás módja nagyszerûen erõsíti a környezet sivárságát, a zsúfoltság ellenére jelenlevõ ürességet. Itt nem döntõek a kompozíciós szabályok, sõt, ha tudatos a felrúgásuk, az tovább dicséri a fotós érzékenységét. Itt mind a két lehetõséggel találkozhatunk.

Az elsõ képen (Telep 1) kifejezetten morbid a falra fehérrel felfestett alaksziluett. A középen futó, horizontnak megfelelõ mellvéd vonal két külön világra osztja a környezetben. Hagyományos tájkép esetén visítoznék ettõl a megoldástól. Itt azonban az alak olyan szinten jó helyen van, hogy ettõl az egész kép egy tekintettel fogadható be. Az elõl álló autó egyéb szempontok szerint rossz helyzete azonban meg tuja õrizni a képnek a nyugtalanító hatását.

A Telep 2 pedig igazi kompozíciós remekmû. Minden jó helyen van. Nem is nagyon érdemes taglalni, annyira magától értetõdõ a látvány. A nyugodt kompozíciót viszont alaposan felrázza az elszomorító környezet.
Egy bánatom van a két képpel kapcsolatban. Minek ide a színek? Vagy ha igen, akkor nagyon vad, szürreális irányba kellett volna eltorzítani õket. De igazából ez a téma megérdemelt volna egy dinamikus fekete-fehér ábrázolást retró hangulatú szemcsézettség és vignyettálás imitációval.
Ha van ennek az úrnak több ilyen remeke, szívesen megnézném…